Ezek az alkotások a Budapesti Közlekedési Vállalat által 1990-ben kiírt pályázatának tizennégyrészes sorozatának részei, és a metró utolsó három, északi megállójának felavatásának alkalmára készültek.
A műveket nyolc, zsűri által kiválasztott, a szakmában széles körben elfogadott művész készítette. A nyolc művész Nemcsics Antal, Madarassy Walter, Máriási Iván, Tari Gábor, Zalakovács József, Gyulás Dénes, Nemcsics Endre és Miksei László voltak. Mind a nyolcan, az utolsó három kivételével, a Budapesti Műszaki Egyetem tanáraiként működtek, és többen közülük közterek tervezésével is foglalkoztak, így a hármas metró tervezésével is.
A tervezés első fázisában eldöntött volt, hogy az alkotások üvegzománc technikával fognak elkészülni, mely alól egyedül Madarassy Walter mukája kivétel. A technika különlegessége, hogy üveg, kerámia vagy fémfelületre üvegpor kerül olvasztásra, akár 850 fokos hőmérsékleten. A hármas metró alkotásai fém alapra készültek.
A technika legnagyobb előnye, hogy az elkészült mű felülete rendkívül jól áll ellen a rongálódásnak, eróziónak, ami különösen fontos közterek díszítése esetében. A művészek közreműködtek a Budafoki Lampart gyárral, mely híres volt az üvegzománc készítésében lévő szakértelméről. A művészek gyártották a mintákat, melyek elkészültéhez a gyár biztosította kemencéit.
Ma, 25 év elteltével a műalkotások, csakúgy mint a legforgalmasabb tömegközelekedési útvonal Budapesten, identitásválságot él át. Az egyik alkotást egy romos bódé takarja el félig, egy másikat egy autómata fedi el. Más alkotásokról hiányoznak az eredeti zománc csempék.
Budapest lakosságának régi igénye a hármas metró felújítása. Mostanáig kellett várni, hogy a Főpolgármester bejelentse, hogy 2030-ra javulni fog a vonal minősége. A művészi közösség reméli, hogy a felújítások része lesz a műalkotások rovációja is, melynek kivitelezéséhez a Budapesti Műszaki Egyetem is hozzá szeretne járulni.